Településünkről

Magyarszentmiklós Története

(Szeglak, Szeglakszentmiklós, Németszenmiklós, Magyarszentmiklós) Kanizsától észak-nyugatra találunk ma egy másik Szentmiklóst amelynek későbbi neve Németszentmiklós, illetve Magyarszentmiklós. 1278-ban, névben tűnik fel, Szentmiklósi Jakab mester fia János nevében, aki Zala nevű birtokát eladta a Salamonváriak őseinek, Demeter fiainak. Szentmiklóst akkor úgy határozták meg közelebbről, hogy Kanizsa mellett fekszik, de S. Nikolao de iuxta Kanysa, ami csak a Kanizsa vizére vonatkozhat, s így erre a Szentmiklósra kell itt gondolnunk. 1343-ban a veszprémi Káptalan kiküldöttei előtt úgy rendelkezett Katalin asszony, Dénes özvegye, hogy Szeglakszentmiklós falu birtok felét mely a Kanizsa-folyó mellett fekszik – unokájának, Margit lánya urának, Kozma fia leányának Ilonának adja, Gyovadi Márk fia Miklós feleségének.
Megemlítette akkor Katalin, hogy ez a birtok őt és leányai hitbér, illetve negyedik lehetőség fejében illeti meg. 1358-ban azután ez az Ilona asszony, akkor még Gyovadi Márk fia, Miklós özvegye, e birtok felét eladta 20 márkáért Kanizsai János mesternek. Azt mondta a birtokról ekkor, hogy a nagyanyja adta neki esküvője alkalmával. Így jutott tehát ez a birtok a kanizsaiak kezére! 1358-ban Kanizsai Lőrinc fiai, János és Benedek, tiltják ki Egyed fia, András fiait, akiké volt Szeglak másik fele, hogy ezt elidegenítsék, Móriczhelyi Farkast, pedig annak megvételétől vagy bármi címen való elfoglalásától. A következő évben megismételte ezt Kanizsai János, s akkor Miklós bán fiait tiltotta el annak megszerzésétől. Úgy látszik azonban, hogy 1359-ben Miklós volt bán fia Lóránd elfoglalta mégis Szentmiklóst, mert Kanizsai János ez évben megidézte Lórándot, hogy adjon számot arról, hogy miért tartja elfoglalva Szeglakszentmiklóst. Azonban hiába ismételték ezt meg számtalanszor, később már fiát idézve meg, azok egyike sem jelent meg, és a per még 1365-ben is folyt.
1375-ben e birtok miatt Szentgyörgyi Mátyás fiai pereskedtek Csapi László fiaival, s ítélet úgy szólt, hogy a birtok negyedét a Szentgyörgyiek a háromnegyedét, pedig a Csapiak kapták meg, s őket a zalai konvent ellentmondás nélkül be is iktatta. A Szentgyörgyiek is a Bikács nemzetségből valók voltak, s András említett fiai, akikkel többször találkoztunk, 1343-ban például a Szentgyörgyinek nevezik! Most azután hosszú ideig nem hallunk róluk semmit, csak 1452-ben olvassuk azt, hogy Csapi Tamás fia Máté Csapi, Szentgyörgy, Szentmiklós stb. birtokait elzálogosította Páti Török László fiainak, 1455-ben, pedig fivérének, Csapi Andrásnak. 1458-ban Csapi András birtokai közt olvassuk itteni részeit is, s ezeket 1465-ben a leányaira hagyta. Csapi egyik lánya, Lónyai Alberthez ment feleségül, aki 1478-ban a nővére iránt való szeretetből neki – B. Both Jánosnénak és urának – eladta részeit, így az ittenieket is 2000 forintért. A XV. század derekán tűnik fel Damonyai család, amely itt később is szerepelt: 1443-ban találkozunk Damonyai Benedekkel, aki valószínűleg a Kanizsaiak familiárisa volt ekkor. Előnevet ekkor nem adtak nevéhez, 1448-ban már Szentmiklósi előnévvel szerepelt Damonyai László, Berzencze szomszédai között. 1504-ben királyi embervolt Szentmiklósi Damonyai Mihály, Szerdahely vidékén, 1506-ban Damonyai Miklósról olvasunk, aki itt birtokos volt. 1509-ben Gyűrűsi János deák (más néven Isabarü), aki unokatestvére volt Damonyai Miklósnak, Eufémia, a lánya iránti rokoni szeretetből neki adta itteni részét, Miklós ekkor már nem élt.

Folyt köv.
Forrás: Balla László – Új Hazában